M�g �n eln�ztem, ahogy elviszik Suant, Depreduus mell�m s�t�lt.
- Gratul�lok… - suttogta f�lembe – nem csal�dtam benned.
- Hogy �rted ezt? – k�rdeztem vissza, de nem v�laszolt. Csak mosolygott. R�m eddig mindig csak mosolygott.
Amikor elindultam a gy�lekez��p�letbe, �jb�l megny�lt az �t el�ttem. Mintha… tiszteln�nek…
Nem figyelve erre mentem tov�bb, el�re. Amikor be�rtem, �tcser�lt�k a szolg�k a ruh�mat, mely cafatokban �llt rajtam.
- Gratul�lok, Erial!! – sietett oda hozz�m Czahira. �szinte �r�m�n elmosolyodtam.
- K�sz�n�m, Czahira.
- Holnap is l�gy ilyen �gyes!
- Ho…hogyhogy holnap…? – k�rdeztem zavarodottan – a versenynek v�ge.
- Kor�ntsem, Uram…
Meglep�dtem.
- Azt mondtad, csak ennyit kell csin�lnom…
- Bo-bocs�ss meg, �n… - h�zta �ssz�bb mag�t f�l�nken. – �n nem mondtam azt, hogy ennyib�l �llt az eg�sz…
- H�t ez remek. – s�hajtottam fel. – M�gis mit kell m�g csin�lnom??
- U-ugyeb�r 8-an jelentkeztetek…�s aki vesztett, az automatikusan kiesik…Lo� �s Lucretia vesztett…De ott vannak m�g az ikrek.
- Martha �s Carmina… - eleven�tettem fel magamnak a neveket.
- �-�s m�g egy �jonc rajtad k�v�l, aki szerencs�s volt…
Az istenit…
Fejemet fogva �ltem le, de most az�rt, mert nem tudtam, mit�v� legyek.
- Nyugodj meg, Uram…
- Nyugodjak meg??? �ppen hogy nyertem, nem nyerek t�bbsz�r!
- D-dehogynem! Kital�lunk-
- …valamit? – fejeztem be gunyorosan a mondand�j�t – Elegem van. Nem err�l volt sz�!
Czahira csak hallgatott.
A kiab�l�s itt most nem seg�t. Ki kell valamit tal�lnom. De nagyon gyorsan.
- Rem�lem, nem a „rejtek-rejtek”-et kapom ki… - motyogtam, mire Czahira let�rdelt hozz�m, s nyugtat�sul k�t kez�be fogta kezemet.
- Nem, Erial, nem ilyenek lesznek! Ami ma v�lasztott lett, az m�r m�snap nem lesz! Ma volt fatty��l�s, „rejtek-rejtek”, �s v�v�s. Holnap ezek m�r biztosan nem lesznek.
- Hanem…? – n�ztem fel r�.
- A m�sodik fordul� �ltal�ban csapatmunk�ra alapszik. Kapni fogsz egy d�mont, aki majd seg�t az adott versenysz�mban. Hogy miben, azt mindig a t�z d�nti el.
- Hmm… Sz�val csapatmunka…Egy pillanat! – ugrottam fel.
- Mi az?
- Tudom m�r, ki lesz a t�rsam!
- T-t�nyleg?
- Igen. Te.
- �N?!?! – h�k�lt h�tra Czahira.
- Te h�t! Te volt�l az ut�bbi 2 napban az, akit a legink�bb �rdekelt a sorsom. H�t te leszel a d�monom.
Czahira nem jutott sz�hoz. Ajka d�bbenten apr�ra sz�tny�lt, csak n�zett r�m, mint a Megv�lt�ra. Megint nagyon b�jos. Egyszer m�g v�letlen�l r�m�szom…

…�risten, mikre gondolok!?!?





Amikor el�rkezett az id�, az els� fordul� sz�nhely�re ment�nk.
Depreduus m�r ott v�rt mindenkit p�holy�ban.
- Nos, el�rkezett az �jra bizony�t�s ideje, szerencs�s tov�bbjutottak! Ezen a fordul�n ketten esnek ki.
A feladatotokat ism�t a t�z d�nti el, viszont most csapatj�t�kra lesz sz�ks�getek. Itt van n�gy d�mon. Mindegyik j�l felk�sz�lt, kiv�l� harcos, ha harcra ker�lne sor. V�lasszatok egyet-egyet k�z�l�k.
- Depreduus. – l�ptem el� – �n nem v�lasztok k�z�l�k. Minden szem r�m szegez�d�tt. A d�monok is �sszes�gtak, majd elvigyorodtak. Nyugodtan, besz�ljetek csak ki.
- Ugyan mi�rt nem, kedves Erial? – k�rdezte cs�bos mosoly�val, mire magam ut�n h�ztam Czahir�t, aki pirulva hajtotta le fej�t.
- �vele hajtom v�gre a feladatot.
Csend lett. Majd hangos nevet�s t�rte meg a k�nos hallgat�st. Mindenki nevetett. Czahira szomor�an hajtotta le fej�t, mik�zben szor�totta kezem.
- Mondtam, hogy nem j� �tlet… - mondta halkan.
- Nem �t�lhet el senki az�rt, mert van egy hi�nyoss�god. – mondtam halkan.
- No, nem b�nom… Vigyed. – felelte Depreduus.
Czahira rem�nyt�l felcsillant szemekkel n�zett fel r�.
Mik�zben a versenyz�k v�lasztottak maguknak d�mont, k�rben�ztem. Sehol sem l�ttam Suan-t a n�z�k soraiban. Biztos m�g mindig harcolnak �rte.

- Versenyz�k, sorakozzatok fel! – ki�ltott Depreduus, s v�gigm�rt. Fej�vel biccentett, ami ha j�l gondoltam, egy „sok szerencs�t!” akart lenni. Nem reag�ltam r�.
Nevets�gesnek tartom, hogy a kegyei�rt harcoljak, de ez van. Ez m�r r�g nem csak arr�l sz�l. Arr�l sz�l, hogy itt is meg�lljam a helyemet.
A d�monok megvet� vigyorral n�ztek Czahir�ra. Egyik�j�k oda is l�pett hozz�.
- Szervusz, Sz�ps�gem… - b�gta neki oda balj�san – Komolyan azt hiszed, nyerhetsz ellen�nk?
- Mi�rt ne hinn�m azt? – K�rdezte Czahira, s felh�zta szem�ld�k�t. A d�mon mag�hoz r�ntotta Czahir�t, �s v�gig taperolta a test�t. Czahira n�ma kis ajkaival felny�g�tt.
- Nem versenyre k�ne haszn�lnod ezt a csinos kis testedet. – nyalt v�gig saj�t ajk�n a d�mon.
- …Neked meg nem a partnerem megk�r�s�n kellene agyalnod. – v�gtam oda hidegen a d�mon m�g�l. A d�mon megfordult �s d�h�s pillant�st vetett r�m.
- Ki mondja meg??? T�n te, te kis pondr�?!
- Ja. Na h�zz a t�rsad mell�, de m�r azonnal.
- Megmutatom �n, hogy besz�lj egy er�sebbel, te takony! – �kl�t m�r fel�m lend�tette, amikor egy j� id�z�t�ssel elhajolva al�cs�sztam �s t�k�n tapostam.
S�rva rogyott �ssze, mire �n fel�lltam, leporoltam magam, majd v�gign�ztem rajta. Szemeimb�l �radt a megvet�s, a len�z�s. Mint r�gen.
A v�v�s er�s�ti a kondimat.
- Na, hord el magad, de m�r.
Szidva a szapor�t� n� jelz�vel ell�tott any�mat, visszav�nszorgott a t�rs�hoz, aki fogta fej�t sz�gyen�ben.
- L�ssuk a versenysz�mot! Ez�ttal ugyanaz lesz mindenkinek!
Depreduus kez�ben �jra apr�cska l�ng kavargott, mi felemelkedett, s kirajzolt egy sz�rnyeteget, ami k�gy�zva a n�p fel� kezdett zuhanni, majd egy l�ngcs�va k�p�ben elt�nt.
- Zerberg!
A n�p h�ledezve h�tr�lt.
- Ez m�r sok…
- Ez az eddigi �vek, �vsz�zadok legdurv�bb pr�bat�tele…. – suttogt�k m�g�ttem.
Nem baj, ez m�g ink�bb sz�totta bennem a gy�zni akar�st.
Czahir�ra n�ztem, de nem nyugtatott meg a l�tv�ny. L�bai remegtek, arca ann�l is feh�rebb volt, mint amilyen alapb�l, f�lve hozz�m b�jt.
- Mi baj, Cza-
- Ennyi. K�sz. V�ge. Meghalunk… - remegett.
- Szedd m�r �ssze magad! Komolyan, ha nyerek, esk�sz�m megkorb�csoltatlak! Ne l�gy m�r ennyire becsin�l�s!
- Zerberg… a sz�rny, mi �vsz�zadokkal ezel�tt retteg�sben tartotta a Puszt�t�s birodalm�t s e n�pet. A sz�rnyet egyetlen szem�ly tudta meg�lni, �s az Depreduus volt!
- De mi ez? Hogy k�pzeljem el? Egy fatty�? Net�n s�rk�ny?
Czahira cs�v�lta a fej�t.
- Nem foghat� egyik vil�g sz�rnyeihez sem.
- �s most hol van?
- A szikl�k m�ly�n, bez�rva egy k�l�n hegys�gbe.
- …Hegys�g kell ahhoz, hogy bez�rj�k?
- A Nyugati Hegyl�nc el�g volt. Ha hunyor�tasz, arra l�thatod. – azzal az egyik ir�nyba mutatott. Amikor arra n�ztem, kis h�j�n infarktust kaptam. Kilom�terekig h�z�d� hegyl�nc, majdnem az eg�sz horizont csak abb�l �ll.
- Uram irgalmazz…