„- A Belva… az �gyasok kiv�laszt�s�ra szolg�l� hely. Bemutat majd vil�ga n�p�nek.”
Szent Kleof�s… Mi j�n m�g?? Ha �gy folytatjuk, holnapra sz�vrohamban elhal�lozok…
- Erial! Erial! Minden rendben?? K�rem, sz�laljon meg!!! – sz�longatott Czahira a f�ld�n, ijedt, pirult kis arc�t emelve fel�m.
Most l�tom csak, milyen sz�p arca van… Eddig ez nem t�nt fel. Vagy csak hidegen hagyott.
- J�l….. azt hiszem…. – kapkodtam a leveg�t, mihelyst leszaladt a falat v�gre a megfelel� helyre. H�t ez nem sokon m�lt.
Belva… H�t nem valami b�ztat� a hangz�sa…
- De… mi�rt kell mennem? - k�rdeztem. Val�ban nem tudtam, minek. Igen… mi�rt kell?!
- Azt hiszem, az �n vil�gomban, az �n birtokomon ez nem k�rd�s. – k�z�lte k�z�ny�sen. Felh�zott, de igaza volt. Fogad�st k�t�tt�nk. �llnom kell. Nem szeghetem meg.
F�jtatva vissza�ltem karba tett k�zzel.

Miut�n megreggeliztem, a hint�ba sz�lltunk �s elindultunk. K�r�lbel�l 10 percet, ha ment�nk. Nem tudom. Rosszak az id��rz�keim ebben a vil�gban.
Mik�zben utaztunk, b�multam kifel�, mint k�v�ncsi kisgyerek az ablakon �t.
Ez a v�r�ses, naplement�hez hasonl� sz�nekben pomp�z� t�j m�g mindig leny�g�z. Van benne valami vesz�ly, sejtelmess�g, �s izgalom.
Tal�n nem kellene annyira ellens�gesnek lennem, �s kicsit meg k�ne ismernem ezt a f�ldet k�zelebbr�l. Meg�lltunk.

F�lemet n�i ny�zsg�s �t�tte meg, valamint cs�b�t� megsz�lal�sok V�r�st illet�en.
Amikor kisz�llt, hangos �dv�zl�s, sik�toz�s fogadta. Kurv�kn�l vagyunk. E fel�l semmi k�ts�g.
- �dv�zlet, dr�ga, dr�ga h�lgyeim! – sz�lt m�zes-m�zos hangon V�r�s. Bejelenteni val�m van sz�motokra.
- Megint megv�lasztod �vsz�zados �gyasod, ugye, Dr�ga Depreduus? – s�t�lt oda egy fekete, g�nd�r haj�, nagy idomokkal meg�ldott sz�ps�g. Depreduus… Most m�r a neved is tudom.
- Megv�lasztom, Lo�. De ez lesz az utols�.
Az �r�ml�nyok, �r�ml�nyek d�bbenten n�ztek V�r�sre. Elmosolyodtam a d�bbenet keltette hang hallat�n.
�m nem sok�ig sz�rakozhattam a l�nyokon, mert kiny�lt a hint� ajtaja.
V�r�s – vagyis most m�r Depreduus, mert tudom a nev�t – kez�t ny�jtotta fel�m, s �n megfogva kez�t kisz�lltam.
H�t a s�ri csendb�l k�vetkeztettem arra, hogy a megd�bben�s m�g nagyobb lett.
Lo� nevetni kezdett.
- Depreduus Uram… Dr�ga Puszt�t�s… Ez meg mit jelentsen? �, mint jel�lt? H�t nem el�g�tett�k ki neked mi, kiv�lasztottak a hatalmas �s nemes v�gyaid? – k�rdezte oly’ ny�jasan, hogy a pokolba is les�t�lna neki emberi haland�, ha �gy k�rn�.
- Nincsen veletek semmi gond, Kedvesem. – v�laszolta, s megfogta a n� �ll�t. – De ha meg nem s�rt�dsz… lehet, hogy tal�ltam n�latok jobbat.
- Egy emberi haland�t?! – f�rmedt r� Lo�. – Megszegted m�r �gy is az istenek sza-
- Az isteneknek nincs arr�l szab�lya, kit v�lasztok meg �r�k �gyasomnak! – v�gott vissza felemelt hangon Depreduus. Csend lett.
- Tch. – k�p�tt egyet Lo� – Rendben van. �llok el�be. – azzal bar�tn�ivel, vagy sorst�rsn�ivel hamar elhagyta a helyet. A t�bbiek - velem egy�tt – csak n�ztek ut�na.
- Ma, �jjel, megtartom a szertart�st. Hozz�tok ki magatokb�l a legt�bbet! – ekkor felemelte kezemet - cs�b�tsatok el. Neki eddig siker�lt.
Arcom l�ngba borult. El akartam s�llyedni. Nem akartam a d�bbent, undorod� szemeket l�tni… El�g volt bel�l�k otthon…

…Igaz�n otthon.

Mindenki elment, el�k�sz�teni a dolgokat az esti szertart�sra.
- �, Egek… �, Egek… - ism�telgette Czahira.
- Mi baj van?
- Uram... fel kell k�sz�ln�d!
- J�jj�n, k�rem, velem! – Czahira most haszn�lta a jelenl�temben el�sz�r sz�rnyait, amin meglep�dtem. Hatalmas, feh�r sz�rnyak, melyeket feh�r pikkely bor�t. K�pr�zatos.
Arr�bb rep�lt�nk p�r m�tert, m�r le is rakott. Ajk�n l�ttam, nagyon sietni akar a v�lasszal, �gy megfogtam a kez�t.
- Mondd, mi baj van? – k�rdeztem, de a sz�vem egyre gyorsabban kezdett el verni.
- �rt valamihez? T�zvar�zslat, f�ld idom�rs�g, fatty�-�l�s?
B�n�n pislogtam r�.
- Semmit sem �rtettem abb�l, amit mondasz.
- A Nagy�rnak be kell mutatnia valamit!
- M�r mi�rt k�ne?!
- Ha nem ismerteti el mag�nak itt a tiszteletet, nagy bajba ker�l! Itt mindenki egy rangi st�tuszban van!
- Dehogy van! Vigy�l vissza! Nem csin�lok magamb�l cirkuszi majmot!
- �rtse meg, k�rem! Sz�tszedik ezek a l�nyek!
- Ezek. Csak. Kurv�k…ugye?
Czahira elhallgatott. Mi az Isten folyik itt?!
- Azzal, hogy a Nagy�r aj�nlat�t elfogadta. A Nagy�r teszteli �nt. �gy kell �lnie, ahogy mi. A mi szab�lyaink szerint. Ez egy avat�s. Hogy er�sebb legyen itt, mint otthon. De ha nem v�di meg mag�t, ezek darabokra szedik �nt! K�pesek a legvesz�lyesebb fattyakat is meg�lni a Nagy�r kegyei�rt! K�rem…! Higgyen nekem!
Szinte m�r k�ny�rg�tt. Szemein l�ttam az aggodalmat, pedig csak egy napja ismer. M�ris megkedveltem.
-…Mondd, mit kell tennem.





B�d�ltek a gongok. Fattyak vis�tottak. Az �g bes�t�tedett. A leszakadt f�ldter�leten sok sz�z kis f�ny l�tsz�dott fel�ln�zetb�l. Mint egy gy�ngysor, v�gtelen sokas�g� gy�ngy�kb�l.
Dobver�s kezd�d�tt.
1-2-1-2-1-2…Katon�s �temben. �n, �s a tov�bbi jel�ltek, fej�nk�n selyemf�tyollal j�tt�nk ki. Mindek�zben Czahira szavai j�rtak a fejemben.

" - Legyen nagyon �vatos!
- Rendben van. Megteszek minden t�lem telhet�t. Ha besz�lltam a j�t�kba…nem �n leszek az, aki elveszti.
- Sok sikert! Szor�tok �n�rt!
- ……K�sz……
……Czahira.
- Igen?
- …Tegezhetsz.”