Haja bebor�tja a medence felsz�n�t, mintha csak v�r�s l�ben f�r�dn�nk.
Olyan, mint egy f�rfi szir�n. Egy percre nem tudtam levenni r�la szemeim.
- Most m�g minden �j neked…- kezdte - …de ebben a vil�gban semmi sem az, mint n�latok. – fejezte be, s le�lt velem szembe.
- Tudom. Vettem �szre. – ford�tottam el tekintetem. Nem b�rok... Nem tudok a szemeibe n�zni…Nem vagyok r� k�pes.
- Itt majd jobb helyed lesz, mint oda�t…
Felkaptam fejem. Oda�t?...M�rmint…
- …Hiszen ez az �j otthonod. – folytatta, szemeiben v�szj�sl� mosoly csillant.
- Hogy �rted ezt?! Nem tarthatsz itt-
- �r�kre…? – fejezte be a mondatot cinikus mosollyal. – Mi�rt nem? Megvan r� az okom is, megvan hozz� az er�m is.
- De… Ez emberrabl�s!
Nevetett.
- Ha az, mi�rt nem futsz el?
Elhallgattam. Nem tudtam mit mondani erre.
T�nyleg… mi�rt nem futok el? Megtehetn�m… Vajon megtehetn�m?
- Ha csak ennyin m�lik, m�g hint�t is adok neked. – felelte l�gyan duruzsol� hangon, majd folytatta – DE…
R�n�ztem. – De? – rosszat sejtek.
- Adsz egy h�napot. Nem sok. Neked nem, ugyeb�r. Gr�f vagy, id�d, mint a tenger, h�t m�g itt mennyi lesz. Hogyha egy h�nap ut�n is ez lesz a v�lem�nyed… szabadon eresztelek. De ha nem… Akkor itt maradsz mellettem �r�kre.
A sz�vem, mintha kihagyott volna egy p�r percre. Nem fogtam fel, mit hallok. Lehet, a sok b�d�t�szer is az oka. �sszeszedtem magam, majd �riember m�dj�ra �lltam a fogad�st.
- Rendben van. – kezet emeltem neki, hogy kezet foghassunk, de � megcs�kolta, majd r�m mosolygott. �risten, ne n�zz �gy!!! Kezdek bekattanni…


Amikor visszament�nk a szob�ba, egy francia�gy volt meg�gyazva.
Mi… most…. ugye nem….?
- Itt fogsz aludni. – felelte. H�la a j� Istennek. Kezdtem nagyon megijedni. A sz�vem m�g nem k�sz�lt fel arra, hogy ezzel a… valamivel aludjak.
- H�t akkor… j� �jszak�t…hajoltam meg. – A bilincset…?
- �, igen. – amikor kicsatolta, v�gigsim�tott a jobb karomon. Hirtelen bizserg�st �reztem a csukl�mon, �s a k�vetkez� pillanatban m�r egy v�r�s szalag volt r�k�tve.
- Ez… mi?
- Ez addig lesz rajtad, am�g itt vagy. J� �jszak�t. – adott egy puszit az arcomra, majd az ajt�hoz ment. Miel�tt kil�pett volna, gonoszan mosolyogva visszafordult.
- �h, �s b�rhogy pr�b�lkozol, nem fog lej�nni. Nem tudod leszedni. – azzal becsukta az ajt�t.
A szalagra n�ztem. Mi ez, valami b�lyeg? �gy �rzem magam, mint egy teh�n, amin van egy sz�m, hogy el ne vesszen. Ez nevets�ges.
Megl�tjuk, hogy mennyire nem tudom leszedni.
K�rben�ztem. Minden volt, amivel csak lehetett pr�b�lkozni. Gyertya, oll�, k�s, piszkavas, mindenf�le sz�r�-v�g� eszk�z.

P�r �r�val k�s�bb minden ott hevert a f�ld�n, kicsorbult �llel. Kiv�ve a gyertya… annak a gyutacs�t teljesen el�gettem, �s a gyertya egy pajz�n dologra megt�veszt�en hasonl�t� alakban folyt el. Az �tkozott! Mib�l van ez?! Nem egyszer� selyem lehet. Valami h�kusz-p�kuszt tuti mondott r�.
Se er�m, se kedvem nem volt m�r arra, hogy tov�bb pr�b�lkozzak, �gy h�t a dolgokat a f�ld�n hagyva, v�rig s�rtve lefek�dtem.
Holnap �jult er�vel kital�lok valamit.

-P�rgetty�… P�rgetty�…
ANYA! APA! MERRE VAGYTOK?!
P�rgetty�… P�rgetty�…
Nem b�rom… nem… valaki seg�tsen! Ez a visszhang!
P�rgetty�… P�rgetty�…
HAH�! VALAKI! AZ ISTEN�RT!
P�rgetty�… P�rgetty�…
Nem tudom, hol vagyok… Minden csupa k�d… az orromig se l�tok… a falnak besz�lek… vagy csak magamnak.
…………..
?!??! Mi volt ez?! Ez a suhan�s…Izzad a tenyerem, izzadok, remegnek a l�baim… f�lek…
- …Szervusz, Kis Csibe…
Megfordulok…Ez V�r�s fiv�re…
- Mi lenne, ha t�rleszten�d… AZ AD�SS�GOD?!
A k�vetkez� m�sodpercben �les f�jdalmat �rzek a gyomorsz�jamban…�s vasas �zt k�h�g�k fel f�radt l�gcs�v�m�n kereszt�l… A saj�t v�rem… Ez… lesz�rt… Feln�zek… m�g utolj�ra a szemeibe… de m�r nem a z�ldhaj� �ll el�ttem… Hanem V�r�s vigyorog r�m sz�rnyetegk�nt.

- NE!!!!!! – riadok fel lef�ve, lihegve. K�rben�zek. V�r�s sehol. Hatalmas k� esett le a sz�vemr�l. Mi a f�szkes fene volt ez az �lom?!.... Biztos az �sszezavarodotts�gom az �lmaimra hatott ki legink�bb.
V�rok, m�g megnyugszom. Mik�zben pulzusom visszaz�tyk�l�dik a hely�re, egy kopog�st hallottam az ajt�n.
- Gyere be!
Az ajt�t egy alb�n� d�mon nyitotta ki. Na, ilyet sem l�ttam m�g. Fel kell majd jegyeznem ezeket a l�nyeket.
Nem csin�lt semmit, csak �llt. Egy ideig n�ztem, majd nem v�rtam tov�bb.
- Na, mi lesz, nem j�ssz ide?
Azonnal kapcsolt, fej�vel b�lintott, �s let�rdelt el�m. Szokatlan egy viselked�s, – mint az ut�bbi 2 napban - de megpr�b�ltam vele sz�t �rteni.
- Mi�rt j�tt�l?
� csak hallgatott. �jb�l megk�rdeztem.
- Mi�rt k�ld�tt ide Gazd�d?
Semmi. Felh�zott. Eddig sem voltam norm�lis elme�llapotban, most kihozott a sodromb�l.
- V�LASZOLJ, HA HOZZ�D BESZ�LNEK! Ruh�m ne t�vesszen meg, egy gr�ffal vagy szemben!
Arc�n se f�lelem, se zaklatotts�g nem csillant. Lassan kez�t felemelte, majd sz�vemre tette.
- Czahira vagyok. Ne haragudjon, k�rem. Nincsen nyelvem, nem tudok besz�lni. Csak ment�lis �ton. – azzal kinyitotta sz�j�t.
Elsz�gyelltem magam. Kiab�ltam vele, pedig nem �rdemelte volna meg.
- �h, ���… ez esetben fogadd eln�z�semet. – szegtem f�lre tekintetem. – Mi�rt j�tt�l, Czahira?
- A Nagy�r k�ld�tt. M�t�l �n leszek szem�lyi k�s�r�d Aurel Tan�csos helyett.
Tan�csos? Aurel, ezt se tudtam r�lad. K�telkedek abban, hogy egy�ltal�n b�rmi is igaz volt abb�l, amit szolg�lataim alatt mondt�l.
- �hajt �t�lt�zni? - k�rdezte a t�nem�nyes kis teremt�s. B�jos volt. Higgadt, �s szel�d. Nem olyan, mint Aurel.
- Igen, szeretn�k. Czahira m�r ugrott is.
N�m�n adta r�m a gy�m�ntokkal d�sz�tett k�nt�st, valamint a 10 bokal�ncot, ami azt szimboliz�lta, aminek j�ttem. Megal�z�? Ez tal�n annyira nem. De azt a selyemszalagot akkor se tudtam leszedni.
Czahira n�m�n ment el�ttem, mikor megfogtam kez�t. Meglepetten n�zett h�tra.
- Parancsol?
- Czahira, fogd a kezem. – feleltem. Nem szeretem, ha valaki n�m�n k�zlekedik, ha velem van.
H�l�san n�zett r�m, j�l esett neki, ahogyan l�ttam, hogy megoszthatja valakivel gondolatait.
�tk�zben sokat besz�lgett�nk vele a Teraszig. Elmes�lte, hogy itt mindent a Puszt�t�s, azaz V�r�s (nagyon r�ragadt ez a n�v) teremtett. B�r neve megt�veszt�, ugyan�gy az � hatalma al� is tartozik a dolgok megteremt�se, de az anyaterm�szett�l a felesleges dolgok elpuszt�t�s�t, mint feladatot � l�tja el. Sosem puszt�t feleslegesen. Becs�letes, �s tisztelettud�. Ugyanakkor mer�szebb, mint fiv�re.
Megtudtam, hogy Czahir�t is � teremtette, de arr�l, hogy Czahira ilyen, nem tehet.
Czahira egy ritka faj lesz�rmazottja, melyben minden 100. tag pontosan ilyen lesz, mint �. H�feh�r, �s n�ma. Telepatikus �ton kommunik�l. Ugyanakkor fizikai tulajdons�gai fejlettek, s�t, m�g tal�n jobbak is, mint a rendes d�monok�. M�r �rtem, mi�rt k�ldte �t mell�m. Vagy csak sejtem.
Annyira nem is sz�rny� ez a vil�g. �gy �rtem, V�r�st m�g mindig ut�lom. �s bossz�t fogok �llni, ami�rt erre a sorsra juttatott.
De valahogy… ahogyan Czahir�val besz�lgetek, minden gondolatom, ami agg�d�ssal van tele, elsz�llt. � lesz a kis bizalmasom. Igen.
Amikor meg�rkezt�nk, V�r�s t�rt karokkal fogadott. Az asztal tele volt �nycsiklandoz�bbn�l �nycsiklandoz�bb falatokkal, miknek l�tt�n hatalmasat kordult gyomrom.
- Ne nevess. – n�ztem sz�r�s szemmel Czahir�ra, mire kih�zta mag�t fapof�val. Na az�rt.
- �gy l�tom, �sszeszoktatok. – n�zett minket b�jmosoly�val V�r�s.
- Igen. J�l megvagyunk. – feleltem, mik�zben igyekeztem fittyet h�nyni arra, megint milyen gy�ny�r� ez a sz�rnyeteg.
- Reggeli ut�n elmegy�nk Belv�-ba. – k�z�lte nyugodtan. Abszol�t figyelmen k�v�l hagyja a durc�skod�som. Ideges�t�.
- Mi az a Belva? - s�gtam oda Czahir�nak, mire pirultan f�lren�zett.
- A Belva…- dadogta pirulva – az �gyasok kiv�laszt�s�ra szolg�l� hely. Bemutat majd vil�ga n�p�nek.
A falat olyan sikeresen f�lrement, hogy azt hittem, ez a mondat lesz az utols�, amit �letemben hallok.
�, b�rcsak az lett volna!