Egy hang a tvolban
Hortenzia 2013.01.30. 19:20
Lgy zongorahangok, egy lusta dallam, mely tzengi a krnyket. Az utckon vr, feltrt macskakvek, bombzsok puszttsa a hzfalakon, mg a bborl naplemente bevilgtja a vrost. A zenei hangok csak ersdnek, a hallhangulatot megmagyarzhatatlan nyugalom vltja fel, ahogy a lass, szomorks dallam minden ember flbe bekszik. Lomha szl tmad, mely felkavarja a nehz cementport a fldrl s tovbb sodorja, kis falevelekkel egytt, melyek az sz kezdetvel elvlnak a ftl, hogy a szl adhasson nekik szrnyakat.
Az emberek a romos hzra emelik fradt tekintetket, ahonnan a zongora feltehetleg szl, st, nhnyan akaratlanul is elindulnak fel.
A bejrati ajt rsnyire nyitva ll, nyitott menedk mindenkinek, aki melegedni vgyik a hvs idben, vagy csak szeretn hallani a zent. A lpcsn egy kzpkor n l, hfehr, egyrszes ruhban, melynek szoknyarszn kis vrpettyek ktelenkednek, mgis angyali klst klcsnzve az egsz alaknak. Vkony kezt lben pihenteti, mikzben tarkjt a hideg vaskorltnak veti. Rsnyire kinyitja a szjt, majd alig hallhatan nekelni kezd, a zongora dallamhoz illeszkeden. Dibarna hajba belekapaszkodik a kora esti szl, azrkk szemeibl aprcska knnycseppek futnak al az arcra, majd az llra, ahonnan ruhjra esnek.
Lbai eltt, az els lpcsfokon sebeslt kisfi fekszik. Feje alatt egy kabt a prna, egy pokrc tartja benne a meleget, egy fsli leli krbe a hast, de nem elegend a feltr vrzs ellltshoz. Haldoklik, s ezt is rzi. Elhomlyosult szemekkel nz fel az nekl nre, majd szja halovny mosolyra hzdik. Mr nem fl, hiszen csak aludni fog, s majd valamikor, valahol felbred.
Visszafordul a skarlt knts nap fel, majd mosolyogva lehunyja szemeit. Mellkasa megll, feje ertlenl oldalra fordul.
A zongora hangjai elhalkulnak, de a n csak nekli tovbb ugyanazt a dalt. Lmpsok gylnak s az utca gyertyval telik meg.
Egy hang a tvolban mg l, hogy mindenkiben lessze a remnyt, s erstse a tudatot, hogy lgy brmilyen, sosem leszel egyedl, mert valaki mindig ott ll melletted s nekli a dalt, mely begygyt a lelkeden minden sebet.
/Evanescance – My Immortal/
|