Nem hallom az �g d�rg�st, nem �rzem az arcomon leg�rd�l� izzads�gcseppeket, csak a vill�mokat l�tom, csak a v�rem d�b�rg�st hallom a f�lemben s csak a k�ts�gbees�st �rzem.

Zs�kutca.

Megfordulok �s reszketve guggolok a sarokba. Nem tudom megtenni, nem tudom megtenni…

K�ts�gbeesetten szor�tom a revolver markolat�t, mik�zben k�ptelen vagyok elhaj�tani. Gyors l�ptekkel k�zeledik, m�r eg�sz k�zel j�r hozz�m. Nem reszket a karom, de a k�nnyeim hullnak. A leveg�t zih�lva kapkodom, �s csak v�rok… v�rom a megv�lt�st. Az �rny�ka lassan k�zeledik, majd felk�szik a l�baimon az arcomig. Bev�r�s�d�tt szemekkel n�zek fel a kedves mosolyra, arra a kedves, gondoskod� mosolyra.

Kez�t, kiny�jtja s let�rli a k�nnyeimet. Nyugtat�, gyeng�n rezon�l� hangj�n sz�l�t meg, �s csak m�g jobban sajd�tja a sz�vem. Hisz � nem akar b�ntani. M�gis azt teszi… de � m�r ezt nem tudja. � azt hiszi, ezzel seg�t a legt�bbet.

- Ne f�lj kicsim, most m�r �r�kk� veled leszek. – suttogja, mik�zben lesim�tja a hajamat a v�llamr�l. Tudom, mi k�vetkezik. F�lelem �s b�ntudat kavarog bennem, majd v�g�l megh�zom a ravaszt… azt�n m�g egyszer… �jra �s �jra.

M�r r�gen ki�r�lt a t�r, de m�g akkor is l�ni pr�b�lok, mintha csak a saj�t d�monaimat akarn�m el�zni. V�g�l remegve eresztem le a karom �s a vill�mok f�ny�n�l szembes�l�k vele.

A k�s a padl�n, a mellkas�n az ing m�r teljesen v�r�s a felt�r� v�rt�l. A teste �szik benne. Szeme �veges, kihunyt az utols� szikra is bel�le, �s a sz�ja… mosolyog.

Hangosabban �v�lt�k, mint ahogy a vihar tombol. Egy elfojtott, vad�llatias �v�lt�s, beleremeg a t�d�m, de nem tudom magamban tartani. �jra felpattanok s rohanok. Nem tudom hov�, nem tudom meddig, nem tudom minek. Csak el innen. Ne l�ssam t�bb� azt az arcot. Azt a h�l�s, mosolyg�s arcot.

Az es�ben el�zik a ruh�m, r�tapad a testemre, az ork�nk�nt s�v�t� szelet csak m�g hidegebbnek �rzem. De nem is baj, ez az �n b�ntet�sem, m�g csak most kezdem igaz�b�l a vezekl�st.

Nem l�tom a f�kat, csak rohanok az erd�be, csak el�re, mindig csak el�re. Megbotlok �s elesek. K�ptelen vagyok l�bra �llni, vagy ak�r csak megmozdulni.

Mi�rt nem hagytam? Mi�rt tettem meg? Hiszen neki volt igaza! Ezt csak most �rtettem meg, hiszen � volt az egyetlen, aki k�pes lett volna r�… hogy megv�ltson. Ezt v�rtam nem igaz? M�r magam sem tudom.

R�n�zek a kiny�jtott karomra. A revolvert m�g akkor sem dobtam el.