Lélekfolyó
Hortenzia 2013.01.30. 19:15
Mosollyal palástolod, hogy valami eltört benned. Látom. Látom hogy zokogsz, látom hogy fáj. Akkor miért mosolygok énis úgy, mintha tényleg minden rendben lenne?
Mert gyenge vagyok? Mert gyáva vagyok? Talán.
Különbözünk. Kérded miben. Megroppanunk mind a ketten. És mindkettőnknek vannak hegei, gyógyult és gennyedző, újabb, régibb, kisebb-nagyobb, de vannak. Miért hagyom hogy csak a gennyes vér dőljön belőled? Mert ez olyan seb, amelynek a mocska kincset ér. A papírra folyva aranyat hagy, amit nem lát mindenki, csak te meg én, és aki tudja, mit jelent az: könnyekkel felragasztani a hamis jókedv maszkját.
|