Van egy múzsám, egy

Szadista múzsa. Nem tudom, férfi-e vagy

Nő, öreg talán, vagy fiatal? Csak létezik, és én

Néha hallom a hangját. Szárnyai vannak, hófehér szárnyai, de

Azt mondta, neki nem kellenek, nekem

Adja őket. Elfogadtam azokat az ólomsúlyú

Szárnyakat, láncaival együtt.

Ő az én szadista múzsám, aki

Vasláncon tart és eltapos, feltépi

A sebeimet, hogy a gennyes véremmel

Fessen. És eddig még sosem könyörögtem

Neki. Én így szeretném megtartani az én

Egyetlen, szadista múzsámat.