Valami tompa megb�kte az arc�t. Az egyik szem�ld�ke meg vonaglott. Halk kuncog�st hallott, �s valami megint megb�kte. Valaki azzal sz�rakozott, hogy egy bottal b�kd�si az arc�t. Hm. M�g mindig a b�rk�n lehetett. Az ilyen cs�nyek nagyon is az ikrekre vallottak. �ket viszont meg�lt�k Neahval, nem? A keze, egy kobra gyorsas�g�val mozdult, �s megragadta az idegen csukl�j�t. A csukl� v�kony volt �s t�r�keny, mint az �veg a vasmark�ban. Fel�lt �s d�h�s tekintet�t a szemtelen idegenre vetette.

Egy fi� volt az, aki b�kd�ste. Alig lehetett t�bb tizenkett�n�l. A b�re s�padt feh�r sz�nben j�tszott, m�g a haja izz� v�r�s bozont, ami a h�t�t verdeste. Ragyog� smaragdz�ld szem�ben �szinte �r�mmel csillogott. Barna vir�gmint�s ujjatlan k�nt�st viselt, ami m�g a t�rd�t sem �rte el.

Egy erd�ben voltak. �gig �r� f�k font�k �ssze az �gaikat, eltakarva az eget, �s csak p�r kosza napsugarat engedtek a f�ldre. Egy nagy fa gy�kerei k�zt fek�dt az avarban, a b�ja aljn�v�nyzettel k�r�lv�ve.

- Daj dzso b�? – k�rdezte a fi�.

Pislogott. Ismerte ezt a nyelvet, csak most t�ls�gosan f�jt a feje. Az ut�bbi id�ben nagyon t�l er�ltette mag�t. Kell egy kis id�, m�g minden a hely�re ugrik.

- Konicsva! – folytatta a fi� mosolyogva.

M�r eml�kezett. M�g Jiji tan�totta, pedig m�g nem is j�rtak abban az orsz�gban. Szerinte m�g sz�ks�ge lehetett r�. Csod�latos, az �regnek m�r megint igaza lett. Visszaid�zte mag�ban mit is mondott a fi�. Semmi fontosat, csak k�sz�nt �s k�v�ncsi volt, hogy j�l van-e.

- �n – A fi� mutogat�ssal pr�b�lta meg�rtetni mag�t vele. – Seshou vagyok.

- Hagyd ezt abba! – D�rrent r� a fi�ra. A csukl�j�t m�g mindig szorosan markolta. Nem akarta megkock�ztatni, hogy a Gr�f embere vagy sem.

- Tudsz besz�lni! – ki�ltotta izgatottan a fi�. L�that�an nem t�r�d�tt azzal, hogy roppan�sig szor�tja a csukl�j�t.

- Persze, hogy tudok! Nem vagyok h�lye! – mordult a fi�ra.

- Ki vagy? Te l�ny vagy? – hadarta a fi� vigyorogva. – Neked is olyan puha �z�k vannak a mellkasodon, mint anyunak! – Szabad kez�vel megb�kte az egyik mell�t. – Csak sokkal nagyobbak �s k�nyelmesebbek!

Csatt!

Elv�r�s�dve n�zett a fi�ra. Ez a t�rpe-perverz letapizta, m�g �jult volt?!

- Hogy merted? – sziszegte m�rgesen. – Megfogni a mellem?

A fi� az arc�t d�rzs�lgetve vigyorgott. A csukl�j�n �s az arc�n is v�r�s foltok jelezt�k az ujjainak a nyom�t.

- Nem fogtam meg, r� fek�dtem!

Ez utal az �kl�vel �t�tt. A fi�t �llon tal�lta, �s az h�tra bucsk�zott.

- H�lye – morogta f�lhangosan. V�gig n�zett mag�n. A test�ben l�v� f�jdalom mennyis�g�b�l arra engedett k�vetkeztetni, hogy kisebb s�r�l�sekkel meg�szta, de a jobb bok�ja az piszkosul f�jt.

A fi� fel�lt, ak�r egy kelj fel Jancsi.

- H�! Te azt�n er�s vagy, mint apa! – Az �ll�n lehorzsol�dott a b�r, ahol eltal�lta az �kl�vel. – Ez micsoda? – Emelte fel az �rtatlans�g pisztolyt. A cs�vet a sz�j�ba vette �s r�harapott. – Ez kem�ny – nyafogott. - �s rossz �z�…

- Az nem a tied! – r�ntotta ki a kez�b�l felh�borodva. – Ez nem �tel, te barom!

- �tel? Csak nem �hes vagy? – pattogott a fi�. �lt�ben el�g nevets�gesre, �s ink�bb vonagl�sra siker�lt a produkci�ja. – Van narancsom! – f�rg�n bontogatni kezdte, �s egy gerezdet fel� ny�jtott. – Tess�k, egy�l!

D�h�sen elford�totta a fej�t. Nem volt sz�ks�ge ennek a kis t�rp�nek a sajn�lat�ra. R�g t�l volt m�r azon, hogy sajn�ltassa mag�t, vagy, hogy seg�ts�get k�rjen b�rkit�l is. Nem mintha olyan sok seg�ts�get, vagy sz�nalmat kapott volna. A saj�t kez�be vette az �let�t.

A fi� apr� kez�vel megragadta a fej�t, �s mag�hoz h�zta. Kicsi sz�ja az �v�re tapadt, �s valami nedves cs�szott a sz�j�ba. Meglep�d�ts�g�ben nyelt egyet �s a ny�lk�s valami lecs�szott a tork�n.

- ���! – l�kte el mag�t�l a fi�t. Oldalra fordulva k�pk�d�tt �s �klendezett. A sz�j�ban l�v� v�r �z�t valami �des mosta el. Vill�ml� szemekkel fordult vissza a fi�hoz. Most kitekeri a gyenge kis nyak�t. M�r mindegy volt kit, vagy mit �lt meg. Szerencs�j�re m�g id�ben fordult vissza, mert a fi� egy �jabb cs�k-t�mad�st tervezett. R�ugrott �s cs�cs�r�tve pr�b�lt, �jra r�tapadni. Kezeivel megpr�b�lt ism�t fog�st tal�lni a fej�n. Megragadta a k�lyk�t v�llain�l fogva, �s olyan messze eltartotta mag�t�l amennyire csak lehets�ges volt. – Te meg mi a fen�t csin�lsz?! – kiab�lta. Ez az eg�sz pokoli eml�keket �bresztett benne. Ha k�ly�k valami mocskos dolgot tett, m�g meg is k�nozza, miel�tt meg�li.

- Nepf tfudsz r�’�gnhi, nempf? – J�tt az �rthetetlen v�lasz.

- Mi? – K�rdezett vissza megzavarodva.

A fi� nyelt egyet �s meg ism�telte a v�laszt.

- Nem tudsz r�gni, nem?

Az igazat megvallva, mindenre sz�m�tott csak erre nem.

- Sz�val te azt adtad a sz�mba, amit m�r megr�gt�l? – Nem tudta, hogy most d�h�ngeni kezdjen, hogy a fi� ilyen undor�t� dolgot m�velt vele, vagy �ppen h�l�s legyen a t�r�d�s�rt. A k�z�p utat v�lasztotta. Er�ltetett higgadts�ggal n�zett a fi�ra.

- Persze! – b�lintott vigyorogva. – �gy neked csak nyelni kell!

M�ly leveg�t vett, �s pr�b�lta f�ken tartani mag�t. B�rmilyen j� sz�nd�k is vez�relte ezt a fi�, ha m�g egyszer megism�teli az el�bbi tette valamelyik�t, biztos lehet a hal�l�ban.

A fi� nyelve egy m�sik ny�lk�s, sz�tr�gott narancs falatot er�ltetett a sz�j�ba.

H�r�gve l�kte el a fi�t.

- Most meg�llek! - kapott a fegyvere ut�n.

�rtetlen z�ld szemek n�ztek re, �s mintha eg�szen a lelke m�ly�ig l�ttak volna.

- A meg�llek? Mit jelent?

Elborzadt �n mag�t�l. Olyann� v�lt, mint amit m�lyen megvetett. Egy f�ktelen gyilkos, egy emberi fenevad.

- Felejtsd el – fordult el megsz�gyen�lten. – Egy rossz sz�. �s nem kell, hogy etess, csak a l�bam f�j – fordult vissza a fi�hoz.

A fi� pofazacsk�i duzzadtak voltak a felhalmozott narancst�l. A s�t�ttekintet�t�l csak vigyorogni kezdett, �s er�lk�dve lenyelte.

- Mit�l f�j a l�bad? Mit hozzak?

Kezdte bel�tni, hogy a fi�t�l csak gyilkoss�ggal, vagy valami egy�b sz�rny�s�ggel fog csak szabadulni. Ha m�r itt van, seg�thet is ak�r.

- Hoz egy hossz� botot, amire t�maszkodhatok.

- M�ris! – A fi� lelkesen felpattant �s kutatni kezdett a gy�kerek k�zt. – Mi a neved? – k�rdezgette mindenf�l�r�l turk�l�s k�zben.

- Mira – d�lt h�tra. – Legut�bb Mir�nak sz�l�tottak.

- Mira- chan! Ez j� lesz? – vonszolt egy kar vastags�g� botot.

�rdekl�dve megszeml�lte. Kicsit r�videbbnek t�nt a kellet�n�l, de c�lnak megfelelt. Elvette a fi�t�l �s let�pdeste r�la felesleges �gacsk�kat �s leveleket.

A botra t�maszkodva felh�zta mag�t, �s egy pillanatnyi meging�s ut�n biztosan meg�llt a bot seg�ts�g�vel a ball l�b�n. A f�j�s l�b�ra meg sem pr�b�lt r�nehezedni.

- Seshou, laksz egy�ltal�n valahol – fordult a fi�hoz a pozit�v v�laszban egy�ltal�n nem is rem�nykedve. – Vagy �pp ott az otthon, ahol �r az �jszaka? – lengette k�rbe a ball kez�t. A fegyvere megb�zhat�an simult a kez�be, mintha csak arr�l akarn� biztos�tani, hogy m�g sz�vets�gesek.

Seshou felh�borodva tette cs�p�re a kez�t.

- Persze, hogy van otthonom! M�gis mit gondolsz te? Hogy nem ny�jtok otthont a feles�gemnek?

Elk�pedve n�zett a k�ly�kre. �lm�ban sem gondolta volna, hogy m�g az el�bbin�l is szemtelenebb lehet.

- Mit�l vagyok �n a te feles�ged? – kiab�lta mag�b�l kikelve.

Seshou megcs�v�lta a fej�t, �s ciccegett. �gy tett, mintha egy nagyon fontos dolgot nem tudna.

- Anya �s Apa, fi� �s l�ny volt �s h�zasok voltak – magyar�zta a fi�. - Azt�n j�ttem �n – b�k�tt mag�ra b�szk�n. – �n fi� vagyok, te l�ny. �gy te vagy a feles�gem.

Szerencs�re a fi� csak ostoba volt. Viszont voltak sz�lei, akikt�l t�bb seg�ts�get kaphat.

- Vezess a sz�leidhez! - Mordult a fi�ra. – �s hagyd ezt a baroms�got. Nem vagyok a feles�ged!

Seshou c�ltudatosan indult el a f�k k�z�tt. Biztosan van a k�zelben egy falu, ahonnan kij�r az erd�be j�tszani. Onnan m�r eljuthat, egy civiliz�lt v�rosba. V�laszthatott volna szerencs�sebb ajt�t is.

- Ez nem baroms�g! Mi az? – fecsegett a fi�. – �s ez biztos, mert…

A gondolatai a harchoz terel�dtek. A fell�z�totta Neaht, hogy bossz�t �lljon az �t �rt s�relmek miatt. Ez nem �ppen m�lt� dolog egy bookmanhez. Jiji sz�jat has�tana a h�t�b�l, ha egy�ltal�n �l m�g. B�r mennyire is meggy�l�lte az �reget a nemt�r�d�ms�g�rt, most szerette volna ha itt van.

- Mivel csak mi vagyunk a szigeten, �gy t�nyleg biztos, hogy te vagy a feles�gem. M�sk�pp mit keresn�l a szigeten?

Megh�lt az ereiben a v�r �s megt�ntorodott.

- A szigeten?

Seshou, m�ris az oldal�n�l termett �s �tkarolta.

- J�l vagy, Mira-chan? – k�rdezte �szinte aggodalommal.

- Egy szigeten vagyunk? – k�rdezte remeg� ajkakkal. Rosszabbul nem is v�laszthatott volna. Egy t�mad�s sor�n sem elmenek�lni, sem elb�jni nem tud.

Seshou biccentett.

- Igen, csak mi vagyunk itt, meg a sz�leim.

- Menj�nk hozz�juk – indult el�re. Seshou m�g mindig az oldal�ba csimpaszkodott, �s igyekezett megtartani.

- Ne f�lj! Nem hagyom elesni a feles�gem! – csicseregte.

Ez az eg�sz rendk�v�l megnehez�tette a dolg�t. Ha szigeten van, akkor cs�nakot kell szerezni, vagy rosszabb esetben mag�nak kell megcsin�lnia. A k�z�gyess�ge j� volt, de nem �ppen vallhatta mag�t �csmesternek. Csak azt rem�lhette, hogy Seshou sz�lei legal�bb annyira seg�t�k�szek lesznek, mint a gyerek�k.

Lassan haladva �rt�k csak azt a kicsi tiszt�st, amin egy takar�s kunyh� d�szelgett. A m�ret�b�l tekintve t�bb helyis�ge is lehetett.

- Ott laknak a sz�leim! – b�k�tt Seshou a kunyh�ra. – A bels� szob�ban.

M�r egyre nehezebben l�pdelt. Kimer�lt volt, gyenge �s s�r�lt. Mag�nak sem akarta bevallani, de j�l j�tt Seshou t�mogat�sa.

A kunyh�ba bel�pve furcsa szag csapta meg az orr�t. �mely�t� volt, �s elt�veszthetetlen. A gyomra gomb�cc� zsugorodott. A bels� szob�ban l�v� gy�k�ny �gyon k�t aszott holtest fek�dt �ssze �lelkezve. Mind ketten kimonot viseltek, mint Seshou. M�r nagyon sok ideje halottak lehettek.

- Szia, Anya �s Apa! – ki�ltotta boldogan Seshou. – N�zz�tek! Tal�ltam feles�get! � Mira-chan!

Elborzadva n�zett a fi�ra. Nem csoda, hogy ilyen fura, hisz ki tudja mi�ta lehetett egyed�l a sz�lei holtest�vel.

- Gyere, Mira-chan! – terelte ki Seshou, a kunyh�b�l. – Szerzek �telt.

Hagyta mag�t. M�r t�l gyenge volt. Seshou le�ltette a kunyh� el�tt hever� egyik l�d�ra, �s elszaladt.

Ezt nem hagyhatja. El kell temetni a szerencs�tleneket.

- Tess�k, gy�m�lcs! – T�rt vissza Seshou egy kors�r sz�npomp�s gy�m�lccsel.

- El kell �ket temetni. A f�ldbe, ahogy a halottakat szok�s.

Seshou megmerevedett �s elfordult t�le.

- Azt nem lehet!

Igyekezett meg�rt� lenni a k�ly�kkel, hiszen neki is hi�nyzott a v�ns�g. Pontosan tudta mit �rezhet most.

- Ugye tudod, hogy m�r nem kelnek fel t�bbet? – k�rdezte olyan gyeng�den, amennyire csak telt t�le.

- �s jobb nekik a hideg f�ldben, egyed�l? – Seshou d�h�s szemeib�l k�nnyek potyogtak. – �gy legal�bb tudok besz�lni vel�k. – T�ntet�leg �jra elfordult t�le, �s egy gallyat kezdett b�mulni.

- ���! Nem j� ez �gy! – Vakarta meg m�rg�ben a hal�nt�k�t. �t arra nevelt�k, hogy ne legyen �rz�sei, �s m�sok�val se foglalkozzon. Persze, ha az nem �rinti a t�rt�nelmet. � viszont m�r nem volt bookman, �s nem is akart az lenni. A fi�ra n�zett, aki mag�ban pityergett. Vajon mikor �rintette egy m�sik �l� ember? Mikor hallott m�s hangot a saj�tj�n k�v�l. – Na, gyere ide. Sajn�lom – h�vogat�an kiny�jtotta a kez�t, �s kimondta azokat a szavakat, amiket a jelen helyzetben a legjobbnak gondolt.

Seshou h�tra n�zett, �s mosolyogva szaladt oda hozz�. V�kony karjaival �tkarolta a mellkas�t �s a mellei k�z� dugta a fej�t.

- Olyan puh�k! – f�rta m�g m�lyebbre a fej�t.

- Haragszol? – k�rdezte a fi�t.

Seshou mosolyogva felemelte a fej�t.

- Hogy haragudhatn�k az �n kis feles�gemre? – A fej�t �jra eltemette a keblei k�zt.

- Kis? H�romszor akkora vagyok! – p�r�lt vele j�t�kosan, Seshou pedig m�g jobban hozz� b�jt.

Gyeng�den megsimogatta a fej�t. �rezte, hogy m�g nagyon hossz� id�t fog elt�lteni ezzel a k�ly�kkel. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s